Kérdezz-felelek 1.0

Szűk három hónappal ezelőtt a Konteóblogon volt egy poszt, amelyben arra biztattam olvasóimat, hogy tegyenek fel kérdéseket a bloggal, illetve személyemmel kapcsolatban. Akkor megígértem nekik, hogy azokra, amelyek nem kerülnek bele a KönyvHét című kiadványban megjelent interjúba, majd külön válaszolok. Az idő eljött, következzék tehát 13 + 1 kérdés, illetve az ezekre adott válaszaim. A maradék kábé ugyanennyire majd valamikor az ünnepek után visszatérünk, ha lesz rá igény. A cikk végén a disqusszal lehet kommentelni.

 

 

K1: Mi indított arra, hogy akár hétköznapi dolgok mögött is konteót keress? (BigJoe)
V1: Alaptermészetem egyik lényeges összetevője a gyanakvás. Nem tehetek róla, de ahol a legkisebb kétely is felmerül bennem, hogy valaki hazudik, ott mindig továbbgondolom, s felteszem a kérdést: vajon kinek használ ez? S innen már csak egy lépés a konteózás.

 

K2: Volt-e már kellemetlen pillanatod a konteók miatt, mert olyan eseményt dolgoztál fel, ami egyeseknek nem tetszett? (ChPh)
V2: Egy, önmagát a templomos lovagok szellemi örökösének tekintő szervezet vezetője például rá akart beszélni, hogy írjam át a templomosokról szóló posztot, mert sértőnek talált több, abban olvasható megjegyzést. Egy másik alkalommal pedig az egyik magyar vonatkozású poszt miatt kaptam tiltakozó magánlevelet a „főhős” egyik hozzátartozójától. Ezek érdemi kellemetlenséget nem okoztak ugyan, de jelezték, hogy nem mindenki örül a posztjaimnak.

 

K3: Egy-egy feldolgozott konteó kapcsán előfordult-e, hogy olyan alapossággal beástad magad a témába, hogy egy illetékes emiatt fel is vette veled a kapcsolatot, de szigorúan titoktartásra kötelezett? (Eugenie Danglars)
V3: Ha szigorú titoktartásra kötelezett, most úgyse mondhatnék semmit :-)

 

K4: Ha a tömérdek konteóból választhatnál egyet, de csak egyetlen egyet, amely mögé benézhetnél, amelyről megtudhatnád a teljes igazságot mindenféle ferdítés nélkül, melyik lenne az? (abigel)
V4: Hadd legyen kettő (és még így is nagyon nehéz kérdés)! Az egyik a Seuso-ügy, a másik a Gyatlov-hágó. Az elsőhöz személyes érzelmi kapcsolat is fűz (annó közelebbről is volt alkalmam megismerkedni az eset hátterével), a másik pedig vegytiszta iskolapéldája a tanítanivaló konteóknak.

 

K5: Szerinted mi az oka a konteók népszerűségének? (Rókakígyó)
V5: Ez a kérdés olyan összetett választ igényelne, hogy mások tanulmányokat, sőt: egész könyveket írtak erről. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, három okot feltétlenül meg kell neveznem:

 

a.) Senki sem szereti a homályt. Ha egy adott eseménnyel kapcsolatban nem kielégítő a hivatalos magyarázat, az emberek a saját fantáziájukkal és találgatásaikkal töltik ki a hiányzó űrt.

 

b.) Gyanakvóak vagyunk. A történelem megtanított bennünket arra, hogy bármi történjen is, az éppen elfogadott ideológiától, társadalmi rendszertől és az uralkodó elittől függetlenül a hozzánk hasonló kisember mindig szopóágon van, mindig bennünket akarnak átverni.

 

c.) Szeretünk játszani és nyomozni. A konteózás (ha jól csinálják) nagyszerű intellektuális kihívás: megtornáztatja az agyat, érvelni és vitatkozni tanít. Szellemi kirakósjáték, jó társaságban. És nem kerül semmibe (oké, maximum a Konteókönyv árát kell kicsengetniük az offline-olvasóknak).

 

K6: A konteóblog története alatt vagy tágabban, egész életed során, mi volt a legmegrázóbb elkendőzött igazság/tény, amire rájöttél? Olyasmire gondolok, ami alapvetően megváltoztatta életszemléleted, szokásaidat, gondolkodásodat. (generalwert)
V6: Hát ha nem is az egész életszemléletemet vagy szokásaimat változtatta meg, mindenesetre az a húsz év, amit nyomozóként eltöltöttem, elég sok mocskos dologra biztosított rálátást. Ezek zöméről azonban (ha jól számolom) még úgy harminc évig nem nagyon beszélhetek.

 

K7: Egészen pontosan neked hol is kezdődött ez az egész? Mi volt az az első konteó, ami után gyanakodni kezdtél (Mikulás, Húsvéti Nyúl és Jézuska nem játszik) és tollat/billentyűzetet ragadtál? (feketelaszlo)
V7: Gyanakodni igazából világéletemben gyanakodtam, de a legelső, részben a saját bőrömön is tapasztalt komplexebb történet az 1989 decemberi romániai eseménysorozat volt, amikor először ültem le, s papírral-ceruzával a kezemben módszeresen összeszedtem a lehetséges magyarázatokat, illetve az ezekkel összefüggő találgatásokat.

 

K8: Minden esetben van-e határozott véleményed arról, hogy mi a legvalószínűbb megoldás egy-egy rejtélyre, vagy olykor bizonytalan maradsz? (gloriamundi)
V8: Az esetek nagyobbik részében van olyan forgatókönyv, aminek a valószínűségét sokkal magasabbra taksálom, mint a többi verziójét. És persze előfordul, hogy nem fogadnék egyik lehetséges magyarázat-változatra sem, de ez a ritkább. Természetesen amennyire megállom, a személyes véleményemet igyekszem nem elkotyogni, mert nem akarom ezzel is befolyásolni az olvasót.

 

K9: Kérdésem, a kétéves fiam repertoárjából: Te ki vagy és mit eszel? (felnőttnyelven: Mit fontos/kell/lehet tudni rólad a blogoszférán kívül?) (leroi)
V9: Hú, hát erre csak azt tudom elmondani, amit féligmeddig már megtettem, illetve a többi blogomat is olvasók már kikövetkeztethettek. A rendőrségnél eltöltött 20 tartalmas és izgalmas év után 2009 óta a magam ura vagyok, egyetlen tábornoknak vagy politikusnak sem kell előre köszönnöm, s már önmagában ezért megérte eljönnöm. A többi személyes információt (ha lesz rá igény) majd valamelyik IRL konteós találkozón, egy pohár száraz vörös mellett.

 

K10: Neked személyesen volt-e már olyan élményed, ami nem magyarázható meg hétköznapi módon? Ha igen, akkor mi volt az? (bobby)
V10: Voltak olyan élményeim, amelyekre sem az átélésükkor, sem azóta nem találtam elfogadható (természettudományos) magyarázatot, de persze nem állítom, hogy természetfelettiek lettek volna. Megmagyarázhatatlan megérzések, déjávu-élmények, eltűnt félzoknik és kulcsok, ilyesmi. Tehát – a legnagyobb sajnálatomra – semmi gyíkember, Elvis vagy Men In Black…

 

K11: Valaha megkeresek-e már különböző kérésekkel “félhivatalos” szervek? (martongeri)
V11: Szerinted erre lehet azt válaszolni, hogy „igen”?

 

K12: El tudsz képzelni olyan összeesküvést (vagy elméletet), amit semmiképpen sem osztanál meg a nagyközönséggel? (qwertzuiop1)
V12: El bizony. Nagyon rosszul viselem a fizikai fájdalmat :-)

 

K13: Érdekelne, hogy használtál-e fel nem nyilvános, belső információkat a konteók megírásához (esetleg ezekből megjelent-e valami)? (76vintage)
V13: Az ember óhatatlanul fenntart bizonyos intenzitású kapcsolatot egykori munkatársaival, beszélget velük, meghallgatja őket. Aztán (odafigyelve természetesen, hogy senkinek ne legyen ebből problémája) az információkat értékeli, elemzi, majd – ha olyanok – egy kicsit átdolgozza és esetenként fel is használja, de csak a forrás engedélyével. Ez már újságírói vagy bloggeri munka, s mint ilyen, a szakmai titoktartás szabályai erre is érvényesek.

 

K13 + 1: Téged ezért ki fizet? (nagynoo)
V13 + 1: Az olvasók. És ez nekem pont elég.