Mindennapi rettegés

Tóth Tibor, ismert bloggernevén tiboru, válogatott konspirációs teóriáinak (konteóinak) már a második gyűjteményét adta ki idén késő tavasszal. Színvonalas szórakozás a távoli múlt nagy rejtélyeiről – minden lehetséges információt összegyűjtve, majd mérlegre téve – elmélkedni. Hasonlóan szórakoztató szellemi sport közelmúltunk vagy jelenkorunk zűrös ügyei közül azokkal foglalkozni, amelyek távoli tájakhoz, távoli népekhez, szuperhatalmi játszmákhoz kötődnek. Ezeket feszegetni felhőtlen szórakozás lehet, hiszen fel sem merülhet, hogy bármiféle befolyásunk volna a feltételezhető összeesküvésekhez.

 

A Konteó1 és a Konteó2 sem kerüli ki azonban napjaink összeesküvés-hungarikumainkat, amelyeket egészen másképp kell szemlélnünk. Ezek az aktuális megoldatlan ügyeink véresen komolyak. Az elkövetők, a szálak mozgatói, akiknek a kezéhez legtöbbször vér is tapad, itt élnek köztünk. Bármikor újra aktivizálódhatnak, és minél közelebb kerülnek a lelepleződéshez, annál veszélyesebbek lehetnek. Jó lenne hinni, hogy olyan rendszerben élünk, amelyben a sötét ügyeknek legalább egy része – lehetőleg a legsúlyosabbak – megoldódik. Jó lenne bízni abban, hogy a felelősök lebuknak, az intézmények pedig tanulnak az előzményekből, és aki megteheti, úgy változtatja a szabályokat, hogy a rosszindulatú beavatkozásokra ne legyen többé mód. Látjuk azonban, hogy mifelénk a konteók csak burjánoznak, a köd egyre sűrűbbé válik, egészen addig, hogy már nincs ember, aki képes lenne áttekinteni az adott ügyet. Megoldás nincs, gyógyulás és intézményi tanulási folyamat még kevésbé.

 

A Konteó2 kötetben a legjobb példa erre az úgynevezett „cigánygyilkosságok” (valójában a 2008-2009-ben véletlenszerűen cigány áldozatokra vadászó sorozatgyilkosok) ügye. Tiboru mintaszerűen foglalja össze, mi történt, hogyan vánszorgott előre a nyomozás, miként szaporodtak a jogos kétségek. Különösen érdekes, hogy a könyörtelen sorozatgyilkossággal kapcsolatban két összeesküvés-elmélet csomagot tálal nekünk: felidézi a gyanúsítottak lebukása előtti elméleteket, majd a tények – egy részének – feltárulása nyomán a 2014-re kialakult újabb, módosult konteókat is. A legizgalmasabb talán a vége: nyilvánvaló, hogy ez a szörnyű ügy még mindig nyitva van, a szálakat a jogerős ítélet sem varrhatja el. Itt járnak köztünk szabadon azok, akiknek bizonyosan nagyon sok közük van a cigányok százezreit rettegésbe taszító, hat békés polgárt lelövő, köztük kisgyereket gyilkoló, iskolás lányt szétlövő barbárok felhergeléséhez, előkészületeihez, a tett végrehajtásához. A dolgok jelenlegi állása szerint, a négy lebukotton kívül mások biztonságban is érezhetik magukat...

 

A Konteó1 kötetben tiboru ugyanilyen mesterien fejtette ki a Fenyő-ügy, a körmendi gyerekgyilkosság és a móri mészárlás történetét is. Egyik esetben sem ment bele túl mélyen a részletekbe, hiszen a nyomozás „hibajegyzéke”, a gyanús körülmények taglalása minden alkalommal önálló monográfiát érne meg. A rejtélyekkel kapcsolatban burjánzó összeesküvés-elméleteket sem részletezte túl. A gondolkodó olvasó azonban felidézheti az 1998-as, majd a 2002-es választások körüli egyéb gyanús ügyek sorát (például az 1999-es „megfigyelési ügyet”a titkosszolgálatokat is elérő Lakatos-féle álmerénylettel, vagy a PSZÁF-elnök 2003-as megtámadását és nyomában a „brókerbotrányt”). Egyik sincs megnyugtatóan tisztázva – a szőnyeg alá söpörték.

 

A rejtélyek nálunk egymásra halmozódnak. Az összefüggéseket is sokszor sejtjük, megnyugtató megoldás pedig nincs. Elmarad a felelősök egyértelmű megnevezése, és semmilyen garanciánk sincs a sötét akciósorozatok megismétlődése ellen. Akik a polgárháborús viszonyokat stabilizálták, a politikai gyűlölet-táborokat elvakítva, meghülyítették az országot, éppen ilyesmire vágytak: többé ne legyen mód a nyilvánvaló tényeket se meglátni.

 

A cikk az Egyenlítő Blogban jelent meg 2014. június 9-én.