Gépnarancs

Az emberi elme már csak olyan, hogy a számára megmagyarázhatatlan történésekre csak azért is megpróbál valamilyen ok-okozati összefüggést ráhúzni. Nem változik ez a helyzet akkor sem, ha az érthetetlenség okai az elhallgatott információk vagy az egymásnak ellentmondó állítások, ilyenkor az alkotó fantázia beindul, kipótolja a hiányzó részleteket, és felcsapják fejüket az összeesküvés-elméletek (konspirációs teóriák, röviden konteók). Napjaink bonyolódó világában a hatalom gyakorlói egyre erőszakosabban őrzik a megszerzett és megszervezett információ-monopóliumot, de pechük van, mert a nagy nehezen mégis kiszabaduló hírek az új technikáknak köszönhetően azonnal eljutnak mindenkihez, így az átlagos halandó is igen gyakran szembesül a ténnyel, hogy őt bizony megpróbálták átverni.

 

Mondhatják erre sokan (mondják is), hogy bizonyos mennyiségű titokra a saját biztonságunk érdekében szükség van. Én ezzel az állítással nem vitatkozom, és szakértelem hiányában arról sem nyilatkoznék, hogy a megfelelő mértékű titkolózás mekkora, de arra nagy összegben merek fogadni, hogy a hatalom birtokosai kényelemszeretetből vagy esetleg saját baklövéseik leplezése érdekében ezt a küszöböt az optimálisnál sokkal-sokkal magasabban szeretnék tartani.

 

A fejét kapkodó polgár természetes védekezőrendszere erre úgy reagál, hogy a felkínált hivatalos magyarázatot először reflexből hiteltelennek nyilvánítja, majd módosítja és kiegészíti – a tények helyett megjelennek az összeesküvés-elméletek, és úgy elkezdenek szaporodni, mint a nyulak. A számtalan esemény számtalan interpretációja pedig előbb-utóbb megfojtja, őrületbe kergeti vagy apátiába süllyeszti a békés szemlélődőt, hacsak…

 

… hacsak nem érkezik valaki, aki segít tájékozódni az össznépi (és világméretű) handabanda dzsungelében. Először egy aprócska blog, konspirációs teóriákról, néhány érdeklődő részére, majd egyre több látogató és kommentelő. A blog gazdája – [tiboru] – vállalja a kihívást, és irigylendő munkabírással szolgálja ki a növekvő igényeket: kéthetente jelennek meg az olvasmányos stílusban megírt, fanyar humorral átszőtt és példás alapossággal összeállított posztok. Amikor pedig felmerül, hogy az eligazodni vágyók közül még sokan papír közvetítésével jutnak információhoz, könyv is készül (majd gyors fél év elteltével még egy), amely aktualizálva és kibővítve a blogon megjelenteket, bemutat harminc összeesküvés-elméletet.

 

Nem! Szó sincs róla, hogy a Konteó lapjairól megtudhatjuk, ki ölte meg Kennedyt vagy Fenyő Jánost. Ez nem a Nagy Megmondások Könyve, itt kritikusan kell fogadni minden információt, muszáj kételkedni, mérlegelni és vitatkozni. Leggyakrabban az úgynevezett „hivatalos állásponttal”, amely a sorakozó megoldási lehetőségek közül általában a leggyengébb lábakon áll.

 

A szerző rosszul tűri, ha bárminemű elit hülyének nézi a többieket, ezért megpróbálja az értelmesen gondolkodók szemét kicsivel tágabbra nyitni. Aprólékos munkával, a legátfogóbb ismertetésre törekedve összegyűjti és közreadja az idők során keletkezett teóriákat, érveket és ellenérveket, fenntartva annak lehetőségét, hogy az igazi megoldás nincs a leírtak között. A teljesség igényével dolgozik, így ahol némi idiotizmus keveredik a magyarázatok közé, nincs más választása, bemutatja azt is. Tekinti annyira felnőttnek az olvasóit, hogy a minőségi szelektálást rájuk bízza, és ezzel a legtöbbet teszi az ügyért, amit csak tenni lehet. Az így elénk táruló kép ugyanis sokkal teljesebb, tárgyilagosabb és jobban segíti a valóság megismerését (az áltudományok leleplezését), mint akárhány szkeptikus konferencia.

 

Azért, mielőtt elkezdenénk túlságosan komolyan venni az egészet, érdemes felidézni [tiboru] sok nyilatkozatban elmondott alapelvét: a konteó elsősorban egy intellektuális játék, amely szórakoztat, fejleszti a fantáziát, segíti egy egészséges kritikai érzék kialakulását, és nem utolsósorban bővíti az ismereteket. Így érdemes viszonyulni a Konteó könyvekhez.

 

Végezetül, ha már játékról és fantáziáról esett szó, képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincsenek összeesküvés-elméletek! Az emberek életét irányító választott testületek rég belátták, hogy hosszú távú érdekeiket az őszinteség szolgálja leginkább. Amúgy sincs sok takargatnivalójuk, hiszen mindenki azon a területen tevékenykedik, amihez legjobban ért, és döntéseibe más szakértők véleményét is beépíti, így sokkal kevesebb a melléfogás, a jó eredmények pedig kitermelték a társadalom bizalmát, az elkövetett hibák a mindennapi munka elfogadott velejáróivá váltak. A többség elnéző mosollyal tekint arra a néhány habókosra, akik szerint a központi hírügynökség információit bizonyos csoportérdekek miatt manipulálták…

 

Reggel van! Tessék felébredni!

 

---

Az ismertető a Gépnarancsban jelent meg 2014. június 5-én, s Szi_Vach követte el.