Magyar Hírlap: Összeesküvések, igény szerint

Nem kőbe vésett elméletek egy izgalmas könyvben

 

Konspirációs teóriákat gyűjtött egybe tiboru, alias Tóth Tibor. Ezek közül egy csokorra való Konteó 1 címmel a minap jelent meg egy könyvben.

 

– Mi az a konteó?

 

– Konspirációs teória, vulgárisabban fogalmazva összeesküvés-elmélet. Tekinthetjük úgy is, hogy én ezeknek a napszámosa lettem.

 

– Azaz?

 

– A blogomban az alapsztorikat és a nyomukban keletkezett, keletkező konspirációs teóriákat, a lehetséges válaszokat veszem sorra, s a döntést minden esetben az olvasóra bízom.

 

– Honnan jött az ötlet?

 

– Évekkel ezelőtt egy baráti társaságban szóba került egy összeesküvés- elmélet. Hosszan és élvezettel társalogtunk róla, majd a találkozó zárásakor valaki megjegyezte: miért nem írod le mindezt? Megtettem, s ebből virágzott ki részben az, amit ma a BlogRepublikon szemlélhet a közönség.

 

– Ön igen jól értesült bizonyos magyar ügyekben…

 

– Nem tagadom, hosszú éveket húztam le az egyik rendvédelmi szerv középvezetőjeként, de sem szolgálati, sem államtitkot nem sértettem az írás során. Nem mellékesen összes írásomban igyekszem átfogó képet adni a publikumnak. Ez praktikusan annyit tesz, hogy az új cikkek előtt alaposan tájékozódom a könyvtárakban és az interneten elérhető adatokról, igyekszem kiszűrni a párhuzamosságokat és a nyilvánvaló marhaságokat, majd a rezümét az olvasó elé tárom. Téma szó szerint százas-ezres nagyságrendben akad, így jó pár évig még borítékolhatóan friss marad e digitális kikötő.

 

– Miként született a könyv?

 

– Túlzás nélkül állítható, a blog igen népszerű idehaza. A kezdeti heti tucat olvasóból három év alatt eljutottunk a napi négyezerhez. Ez másnak is szemet szúrt, így öltött kézzelfogható formát a harminc konteó.

 

– Soha nem foglal állást?

 

– Rigurózusan kerülöm, hogy a privát véleményem bármilyen formában feltűnjön az írásaimban. Még akkor is, ha hébe-korba nekem is akad kedves konteóm. De jobban belegondolva botorság, öngól lenne, ha én próbálnék vezetni. Ökölszabályként leszögezhető, a blogok olvasói nemcsak idehaza, de nemzetközileg is elképesztően szigorú emberek, a legkisebb hibát képesek megtorolni, az iránymutatást pedig szívből és igazán gyűlölik. Ez egy szabad társaság, önálló törvényekkel.

 

– Mindenkinek nem lehet jót írni.

 

– Ez igaz. Engem kikiáltottak már antiszemitának és Moszad-ügynöknek egyaránt – ám a kommentelők döntő többsége láthatóan, helyesebben olvashatóan úgy véli, nem tértem le a józan, hiteles krónikási útról. Ez számomra nemcsak megnyugtató, hanem kiváló visszajelzés.

 

– Nem fél?

 

– Ugyan mitől, kitől kellene tartanom? Jön egy külföldi titkosszolgálat és elgázoltat, mert őket is megemlítettem egy ügy kapcsán? Hangsúlyozom, azzal leszek hiteles, hogy nem óhajtom vezetni az olvasót, a döntést a mind teljesebb vertikum megismertetése után rábízom. Addig, amíg ezen a vékony ösvényen járok, nincs mitől tartanom. Ismétlem, a blogok közönsége roppant kritikus és érzékeny népség, iziben kiszúrja a hibát, a kikandikáló lólábat. S tegyük hozzá rögvest, ez így van rendjén.

 

---

A cikk a Magyar Hírlap online-verziójában jelent meg 2013. november 21-én. Az interjút Lázin Miklós András készítette.