HVG nagyinterjú

A rendőrség ügyesen a sajtón keresztül terelte el a Teréz körúti robbantó figyelmét, aki nem is biztos, hogy maga a robbantó. Az Orbán–Pharaon-ügyből nőhet ki a legfrissebb hazai összeesküvés-elmélet. Itt lenne az ideje, hogy Hollywood szuperprodukciót készítsen a Seuso-kincsek rejtélyéről, amelynek megfejtése egyébként benne van a könyvében. Tóth Tiborral, azaz [tiboru], egykori bűnügyi felderítővel, jelenlegi konteóssal beszélgettünk legújabb konteós könyvének megjelenése előtt.

 

Foglalkozott már a Gyatlov-rejtéllyel, a Fenyő-gyilkossággal, a Seuso-kincsekkel, utóbbiban nyomozóként is részt vett. November végén pedig a harmadik konteós könyve jelenik meg Tóth Tibornak, azaz [tiboru]-nak, akivel arról is beszélgettünk, miért üzenget a miniszterelnök nyilvánosan az amerikai titkosszolgálatoknak, és a politikai vezetők csak használják az összeesküvés-elméleteket vagy hisznek is azokban?

 

hvg.hu: Mitől lesz valamiből igazi jó, ropogós konteó?

 

Tóth Tibor: Teljesülnie kell először is annak a három-négy alapfeltételnek, ami az összeesküvés-elmélet, más néven a konteó kialakulásának a kötelező tartozéka: az információhiány, egy közismert főszereplő vagy esemény, ha úgy tetszik a konteó celebje, illetve egy olyan jelenségnek kell a középpontban állnia, amely nagy hullámokat ver. Ha ezek mind teljesülnek, kész a konteó.

 

hvg.hu: Van kedvenc összeesküvés-elmélete?

 

T.T.: Először is azok a magyar konteók, amelyekhez van valamiféle közöm a rendőri múltam miatt. Gondolok itt a Seuso-kincsekre, a móri rablógyilkosságra vagy a Fenyő-gyilkosságra. Ezeket valamelyest belülről is láttam, rendelkezem olyan háttérinformációkkal, amilyenekkel az átlagolvasó nem. Néha végigfut a hátamon a hideg, amikor olvasói levelekben és kommentekben előjönnek olyan találgatások és verziók, amelyekről én nem beszéltem és a szolgálati- vagy államtitok miatt nem is beszélhetek, a konteósok azonban a józan ítélőképesség és elemzőképességük segítségével rájönnek összefüggésekre, amelyeket soha, sehol, senki hivatalosan nem említett, a legkevésbé én.

 

A Seuso-ügy például ilyen. Ez az ügy egyébként is nagyon közel áll hozzám, mert a 90-es évek elején nyomozóként részt vettem egy ideig a felderítésében, titkos információgyűjtést végeztünk.

hvg.hu: Voltak olyan pillanatok a nyomozás alatt, mikor azt érezte, hogy ez egész egyszerűen nem igaz, ezt valaki a háttérből próbálja elhitetni?

 

T.T.: Az első perctől kezdve. Nyilvánvaló volt a rendelkezésünkre álló adatokból, hogy az 1980-as hivatalos megállapítással szemben Sümegh József, a kiskatona, aki megtalálta a kincseket, nem öngyilkos lett, csak annak álcázták a meggyilkolását. A nyomozók számára az is egyértelművé vált, hogy Sümegh halálának és további haláleseteknek – mert nem ő volt az egyetlen áldozata a történetnek – köze van a Seuso-kincsekhez. A pártállami titkosszolgálati érintettség már akkor is kézzelfogható volt. A honvédség illetékes szerveitől nagy segítséget kaptunk, olyan bizonyítékokat viszont nem sikerült összegyűjteni, amelyek bíróság előtt is megállnák a helyüket. Szerintem egy hozzáértő producer Jason Bourne vagy James Bond-szintű kasszasikert hozhatna össze a történetből.

 

hvg.hu: Mi az az aktuális történet Magyarországon, amely ma talán még nem konteó, de hamarosan azzá válhat?

 

T.T.: Egy nagyon friss téma tökéletesen alkalmas rá. A miniszterelnök úr egy MSZP-s képviselő kérdésére adott válaszában a Pharaon-ügyet egy amerikai titkosszolgálati játszmának nevezte. A kijelentésből az erről szóló cikkek alatti kommentekben alig 20 perc alatt már konteócsírák születtek. Mire akart célozni a miniszterelnök? Milyen titkosszolgálati műveletről van szó? Ha a miniszterelnök most hátradől és egy hangot sem szól erről, a kormányzati kommunikáció is hallgat, akkor is már 4-5 verziót fel lehet állítani, amelyek megfelelnek a konteó követelményeinek.

 

hvg.hu: Például?

 

T.T.: Például az, hogy a miniszterelnöknek esetleg tudomása van arról, hogy az amerikai titkosszolgálat valóban elkezdett egy nagyszabású játszmát Magyarországon. Azt, hogy ez téveszme vagy tényközlés, nem az én tisztem eldönteni. A másik lehetséges verzió, hogy szó sincs ilyenről, de információi vannak arról, hogy készül ilyesmi. Persze az is lehet, hogy csak a népszavazás után lanyhuló Brüsszel- és Amerika-ellenes hangulatot próbálja egy picit felpiszkálni. És akkor még nem is beszéltem Putyinról és arról, milyen érdekei fűződhetnek az orosz hírszerzésnek ahhoz, hogy Magyarország lassan deklaráltan szembehelyezkedik az egyik legnagyobb szövetségesünkkel. Mert ha egy NATO-tagállam felelős miniszterelnöke kijelenti, hogy vigyázat, mert amerikai titkosszolgálati műveletek, játszmák veszélye leselkedik ránk, az azt jelenti, hogy elég nagy a zűr a két ország közötti kapcsolatokban.

 

Aztán ott van a Teréz körúti robbantás, amellyel kapcsolatban temérdek konteó gyűlt már össze.

 

hvg.hu: A letartóztatott férfi volt az elkövető?

 

T.T.: Nem voltunk ott és nem tudjuk például, hogy mit találtak a házkutatásnál. Én eddig erről két egymásnak teljesen ellentmondó verziót olvastam. Az egyik, hogy a pincéje dugig volt félig elkészített pokolgépekkel, a másik pedig az, hogy nem találtak semmit… Ha súlyoznom kéne, akkor azt mondanám, 80 százalékban elhiszem, hogy ő volt az elkövető. Fenntartom ugyanakkor a jogot, hogy kételkedjek: lehet, hogy nem egyedül volt, lehet, hogy egy Oswald-típusú marionettbábú. Konteósként viszont még mindig egy erős 10 százalékot adnék arra, hogy köze sem volt hozzá. Nem akarom ugyanakkor lebecsülni a rendőrség munkáját, mert ha valaki, akkor én tudom, mit jelent egy ilyen típusú kiemelt bűncselekményben naponta kétszer jelentést tenni az egyre türelmetlenebb elöljáróknak arról, hogy hol tartanak az ügyben, mik az új fejlemények. Abban biztos vagyok, hogy volt egy-két szándékos dezinformáció is, amit a rendőrség a sajtó segítségével terített.

 

hvg.hu: A Privát Kopó cikke?

 

T.T.: Igen. Ezek pontosan elérhették a céljukat. Ott voltak már a sarkában, tudták, hogy naponta hússzor megnézi az interneten, mik a legújabb fejlemények az ügyében. Ilyenkor meg kell nyugtatni. Erre kiválóan alkalmas lehetett a cikk, még ha egy-két helyen szerintem túl is spilázták, de innen is szeretnék gratulálni annak, akinek eszébe jutott.

 

hvg.hu: Beszéljünk egy kicsit az összeesküvésekről is. Magyarországon mennyire könnyű kivitelezni egy valódi összeesküvést, mennyire kiszámítható az emberek reakciója?

 

T.T.: Nagyon kiszámítható. Ha a kérdés, hogy összeesküdni könnyű-e Magyarországon, azt mondanám, igen, ha van hozzá nagyon komoly anyagi és emberi erőforrás. Van ugyanakkor egy nagyon érdekes kettősség itthon: a magyarok egyrészt nagyon szeretnek hinni az összeesküvés-elméletekben, ugyanakkor hihetetlenül gyanakvóak vagyunk. Emellé pedig elképesztően szószátyár és kommunikatív népség a magyar, nem igazán tudunk titkot tartani.

 

hvg.hu: Lehet ez összefüggésben azzal, hogy az adott országokban hogyan muzsikáltak az állambiztonsági szervek? Mondjuk Romániában a Securitate, az NDK-ban a Stasi, vagy Magyarországon a III/III-as belső elhárítás.

 

T.T.: Ne felejtsük el – és ismét összeesküvés-elméletek következnek –, hogy ezeknek a szervezeteknek nagyon jól működő dezinformációs szolgálata is működött.

hvg.hu: Akkor tulajdonképpen ők a konteógyárosok.

 

T.T.: Persze. A titkosszolgálatok mindig foglalkoztak dezinformációval is. Nem csak gyártják az összeesküvés-elméleteket, hanem meggyőződésem, hogy figyelik is ezek evolúcióját és kiragadnak olyan elemeket belőlük, melyek az ő szemszögükből hasznosnak bizonyulhatnak és elkezdik felfújni, habosítani őket. A konteósok a nagy számok törvénye alapján elég sokszor rájönnek az igazságra, de ezt minden kétséget kizáró módon nem terjeszthetik a közvélemény elé, ezért továbbra is csak bizonyítatlan és gyakran bizonyíthatatlan elméletek maradnak.

 

hvg.hu: Állami szinten is lehet konteókat gyártani. Soros György például a kormány kedvenc háttérhatalma lett az utóbbi egy évben. Apropó, ő lehetne szereplő a soron következő könyvében?

 

T.T.: Soros ideális konteószereplő. Egyrészt sok, egymással ellentétes információ kering róla a köztudatban: a tevékenységéről, a múltjáról, a pénzének forrásairól és céljairól. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a konteózás és a konteókba vetett feltétel nélküli hit két külön dolog az én értelmezésemben. Én a konteózást, a velük való foglalkozást szellemi játszótérnek tekintem, ahol felvázoljuk a különféle lehetséges verziókat, összefüggéseket. Ebben semmi kivetnivalót nem látok, sőt roppant pozitív dolognak tartom, mert megtanít egészségesen gyanakodni. A konteós megszállottság az egész más, az az alufóliasapka, a chemtrail, meg a gyíkemberek. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert nem mindig tudom eldönteni, hogy egyik-másik politikai vezetőnk melyik csoportba tartozik a kettő közül.

 

hvg.hu: A könyveiben van egyfajta bevett szerkezet. Egy rövid bevezető, ismertető a történet szereplőiről vagy az eseményről, aztán nem kapunk megfejtést, bár mindegyik verzió úgy van leírva, mintha kizárólag ez lehetne az igazság. Ebből viszont van vagy öt. Lehet ezzel edzeni, gyanakvásra nevelni?

 

T.T.: Nincs nekem küldetéstudatom, nem akarok népnevelni, sem téríteni. Azt viszont remélem, hogy a könyveim és a konteók olvasgatása közben rájönnek az emberek arra, hogy semmi sem fehér vagy fekete és érdemes egy-egy eseményt minél több szögből megvilágítani. A nyomozóként eltöltött évek tanítottak meg arra, hogy egy nyomozás mindig azzal kezdődik, hogy felállítjuk a verziókat. Ilyen szempontból a konteók szerkezete és a konteózásra való hajlamom egyfajta nosztalgikus visszarévedés is a régi szép időkbe, amelyek talán nem is voltak olyan szépek, de a megszépítő messzeség ugye nagy úr...

 

Az más kérdés, hogy szándékosan nem adok választ a könyveimben, sőt még azt sem árulom el, hogy szerintem melyik verzió áll a legközelebb az igazsághoz. Egyrészt rengeteg konteó van, ahol fogalmam sincs a helyes megfejtésről. Máshol meg azért sem, mert ez a játék része, nem akarom befolyásolni az olvasót, gyűjtsön még hozzá információt és válassza ki a számára legvalószínűbb verziót és baráti társaságban – mert a konteózás csoportos műfaj – tessék felvezetni és vitatkozni róla.

hvg.hu: Melyik a legnagyobb összeesküvés-elmélet, amelyről kiderült, hogy nem is elmélet?

 

T.T.: A most novemberben megjelenő kötetben van is egy fejezet, “Konteónak indult” címmel. Ebben több ilyen is olvasható, de a világtörténelemben számos olyan esemény van, ami konteónak indult, tehát rejtélyes, többverziós események voltak, majd évek, évtizedek után derült ki, hogy a konteósoknak volt igazuk és nem az akkori, hivatalos magyarázat volt a helytálló. Klasszikus példa a gleiwitzi incidens, ahol a második világháború lezárulása után kiderült, valóban német provokációról volt szó, pedig voltak, akik már az első naptól ezt mondták. A vietnami háborúban a tonkini incidens, amikor amerikai állítás szerint a vietnamiak lőtték az amerikai hadihajókat, erről az amerikai képviselőháznak is hazudtak. Aztán ott van a Dreyfuss-ügy, vagy az olasz szabadkőművesek, erről évekig mondták egyesek, hogy az országot egy szabadkőműves-páholy irányítja és alig akadt, aki hitt nekik. Aztán kiderült, hogy 12 éven keresztül gyakorlatilag ez a páholy irányította az országot.

 

Ha majd egyszer a Seuso-ügy megoldódik, meggyőződésem, hogy kiderül: a konteósoknak volt igazuk. Az a forgatókönyv bizonyosodik majd be, amelyik szerepel a könyvemben (természetesen több másik megfejtés mellett).

 

hvg.hu: Tehát a könyvben benne van a megfejtés?

 

T.T.: Ahogy a rendőrségi szóvivők szokták mondani: a rendelkezésemre álló információk alapján igen.

 

Keretes rész: Tóth Tibor 1962-ben született Temesváron, 1987 óta él Magyarországon. A rendszerváltozásig egy budapesti iskolában tanított fizikát és technikát, majd 1990-ben rendőrnyomozó lett. Franciaországban végezte a rendőrtiszti főiskolát, Budapesten megszerezte a biztonság- és védelempolitikai szakértői oklevelet, majd ezt követően többek között a Magyar Rendőrség Tanúvédelmi Szolgálatának parancsnoka volt. 2009-ben leszerelt, azóta blogírással foglalkozik. Eddig két, összeesküvés-elméletekkel foglalkozó könyve jelent meg a budapesti Göncöl Kiadó gondozásában, [tiboru] írói néven, a harmadik kötet 2016 novemberében kerül az olvasókhoz. Ideje jelentős részét szülővárosában tölti.

 

(Az interjú a hvg.hu-n jelent meg 2016. október 26-án. Készítette Bihari Ádám)