Tiboru: Konteó 1

I. János Pál pápa szívroham következtében hunyt el, Kennedyvel egy magányos merénylő végzett, Marilyn Monroe túladagolta magát, a fluor pedig megelőzi a fogszuvasodást. Vagy mégsem? A Konteó 1-ben Tiboru alaposan rácáfol ezekre.

 

 

A hivatalos verzió ötven évvel a merénylet után is az, hogy a zavaros politikai nézeteket valló egykori tengerészgyalogos, Lee Harvey Oswald volt az egyedüli elkövető, ő lőtte le John F. Kennedyt 1963. november 22-én. Igen, meglepő, de komoly, hitelt érdemlő történészek is képesek ezt hangoztatni még napjainkban is. Ha valaki elolvasott legalább egy könyvet a témában (ja, nem a Warren-jelentésre gondolok), akkor tudhatja, hogy számtalan érv szól Oswald (vagy úgy egyáltalán: az egyedüli elkövető) ellen. Ha még soha nem olvastál könyvet a témában, akkor javasolnám Tiboru kötetét: a JFK-dossziéval 20 oldalon keresztül foglalkozik a Konteó 1 című könyvében, és a végére egyértelmű lesz, hogy ez az ügy bizony 50 év után egyre csak bűzlik. Mivel összeesküvés-elméleteket egybegyűjtő kötetről van szó, nem hiányozhatnak a nevetséges feltételezések sem (az ufók vagy az IRA, esetleg a nácik voltak), de erre mindjárt visszatérünk.

 

Jelen sorok íróját minden kétséget kizáróan a fenti eset érdekli a legjobban az összes létező, összeesküvés-elméletek gyártására okot adó események közül – de biztos vagyok benne, hogy minden olvasó talál kedvére valót a többi huszonkilenc eset között. Marilyn Monroe halála legalább olyan gyanús körülmények között következett be, mint mondjuk Roberto Calvié, akit Isten bankáraként aposztrofál a könyv szerzője, és akit felakasztva találtak egy londoni hídon, miután Rómából kevéssel korábban azzal az elhatározással távozott, hogy – amennyiben nem segítenek rajta – olyan információkat fog nyilvánosságra hozni, amelyek alapjaiban fogják megrengetni a Vatikánt. Hát nem rengett meg a Vatikán, mert Roberto Calvi öngyilkos lett. Khm. Egyébiránt állítólag Marilyn Monroe is azzal fenyegetőzött kevéssel a halála előtt, hogy “mindent nyilvánosságra fog hozni, a Kennedy fivérek ügyeit és más, sokkal vaskosabb disznóságokat is.” Aztán túladagolta magát.

 

Nos, a könyv szerzőjéről joggal állíthatjuk, hogy a konspirációs teóriák (rövidítve: konteók) szakértője: közel öt éve írja blogját, ahol hétről hétre újabbnál újabb elméletek látnak napvilágot arról, hogy mi is történt pontosan. A könyv a blogon fellelhető teóriák közül válogat. Harminc összeesküvés-elméletről olvashatunk, ezeket a szerző és a szerkesztő tematikusan csoportosította: az első fejezetben a rejtőzködőkről ír Tiboru (a templomos lovagok, az Illuminátusok és egyéb titkos társaságok, amelyek – éppen a titkolózásaikkal – mindig találgatásokra adnak okot); a második fejezet vegyes eseményeket vesz górcső alá: a Bermuda-háromszög és Mary Celeste rejtélye még valamiképp magyarázható holmi furcsa természeti jelenséggel, de Gagarin története minden porcikájában földi, noha Gagarin állítólag járt odakint is. Számomra a harmadik fejezet volt a legérdekesebb, ebben tárgyalja I. János Pál pápa, a már említett Roberto Calvi, John F. Kennedy, Marilyn Monroe, John Lennon és Jörg Haider halálát. Külön fejezetet kaptak a tudományos elméletekkel igazolható események, a nagy történelmi kérdőjeleket eredményező sztorik (mint a Voynich-kézirat vagy a nácik aranya), és helyet kaptak a kötetben hazai történetek is: bizony, a Fenyő-gyilkosság, a körmendi gyerekgyilkosság vagy a móri bankrablás körül is kering egy csomó feltételezés, egyik-másik rendkivül érdekes.

 

A szerző átláthatóan vázolja az eseményeket: egy felvezetőben mindig a tényekre szorítkozik, ha szükséges, akkor röviden az előzményeket, az eseményt kiváltó okokat is bemutatja, majd a teóriák következnek, nem mindig valószínűségi sorrendben – hiszen mindenkinek más lehet a legvalószínűbb forgatókönyv. A szerző szerencsére visszafogta magát, és a blogon szereplő írásokhoz képest kevés azon teóriák száma, ahol az ufókat és/vagy a zsidókat sejti az összeesküvés mögött.

 

Noha a tartalma miatt a könyvet mindenképp csak ajánlani tudom, és lehet, hogy szemétség a kákán is csomót keresni, azért hadd soroljam fel azokat a dolgokat, amelyek miatt enyhe hiányérzetem támadt a könyv olvasása közben. Én hiányoltam a kötetből a pro-kontra listákat: szinte egyáltalán nincs ilyen jellegű érvelés egyik elméletnél sem. Helyenként jó lett volna olvasni arról, hogy mi szól az egyik vagy a másik teória ellen vagy mellett. Ugyanígy hiányoltam a kötetből a képeket: nincsen fotó a pápáról, Tesláról, JFK-ről, Marilyn Monroe-ról… gyakorlatilag senkiről, pedig egy ilyen jellegű könyvben talán joggal várja el ezt az olvasó. Kivételt a Voynich-kéziratról és a Gyatlov-incidensről szóló fejezetek képeznek, és ebből a szempontból ezek üde színfoltjai a könyvnek. A szövegben több helyen bent maradtak olyan kifejezések, amelyek egy könyvbe talán nem, inkább csak a blogra illenének: ide nem térhet vissza az olvasó (kommentelni?), a cikk helyett találóbb a fejezet, és számomra kissé értelmetlenné vált az a szókapcsolat is, hogy “mai”, “mára rendelt” vagy “mostani” írás. Persze, hangsúlyozom, ezek apróságok, és a tartalom feledteti mindezt. Jó hír, hogy lesz második kötet is (Robert Kennedy tehát nem azért maradt ki, mert ő ágyban, párnák közt hunyt el), és reméljük, hogy ott már semmit nem tudunk felróni a szerkesztés kapcsán.

---

 

A cikk az olvasoterem.com-on jelent meg 2013. december 3-án, Attila tollából.